A fürdés

-Ugye bent vagy már a kádban? - kiáltok be szigorúan szánt hangon a fürdőszobába.
-Csüdig - válaszolja ő a csukott ajtó mügöl, száját a kulcslyukba passzírozva.
-Hallom ám, hogy itt topogsz az ajtó mögött! - mondom leleplezően. - Fogadjunk, hogy még le sem vetkőztél!
-Mert szégyenlős vagyok - nyafogja kényeskedve.
-De hiszen egyedül vagy odabent!
-Akkor meg félek - jelenti ki mély meggyőződéssel.
-Boborján, ne szórakozz velem!
-Nem szórakozok! Nem olyan nagy szórakozás egyedül félni a fürdőszobában - vális síróssá hangja. - Tudod mennyi itt a csap meg a dugó? Morognak rám... - teszi hozzű kevés meggyőződésel.
-A körömkefe nem morog? - érdeklődöm cinikusan.
-Nem - mondja konokul. - A körömkefék nem tudnak morogni. Nincs is nekik morgójuk. De nagy hülyeség az...
-Az lesz nagy hülyeség, ha egy percen belól nem szállsz be a kádba - fenyegetőzök.
-És ki fog meghülyülni? Mer' én nem... - kötekszik álnokul.
-Ne szemtelenkedj! Gyerünk! Ha nem mászol be a vízbe azonnal, akkor bemegyek, és magam gyömöszköllek bele! - kiabálok magamból kikelve.
-Az ki van zárva!
-Már miért lenne kizárva!
-Mert bezártalak.
-Hova zártál be?
-Hát, a világba! Jöhetsz-mehetsz, ahova csak akarsz, kivéve a fürdőszobát...
-Akkor talán magadat zártad be, nem?
-Igen?! - lepődik meg. - És mi lesz, ha nem engedem ki engem? Itt fogok éhen pusztulni? Vagy egyek szappant, mint a múltkor? Tisztára le fogok fogyni, aztán kihúzom a dugót, akkor bepörgök a lefolyóba vékonyan... Seítség!
-Boborján! Gyere, gyorsan húzd el a reteszt! - sietek a segítségére.
-Ügyes vagyok, ugye? - jelenik meg az ajtóban lelkesen bólogatva. - Végleg megmenekültem!
-Nagyon ügyes vagy! - biztatom. - Olyan ügyes, hogy ülj be szépen a kádba, jó?
-Jó - mondja fontoskodó arccal, miközben belehuppan a vízbe. - Én vagyok az ügyes! - szusszan elégedetten.
-Bizony - dícsérem tovább. - Most fogd szépen a szappant és mosakodj meg!
-A szappant megettem... - vallja be szégyenlősen. - De nagyon rossz volt! - teszi hozzá mentegetőzésképpen.
-Nesze, itt egy másik - nyomom a kezébe. - A füled mögött is mosdd meg! És igyekezz! - azzal rácsukom az ajtót. Kintről hallom, ahogyan torka szakadtából énekelni kezd egy maga költötte dalocskát*:
-"Három madár állt az ágon, mind a három ott állt. Hej!
Ezek aztán megéheztek ottan éhezgettek. Haj!
A mamájuk észrevette, s elment a kö..." - a dal itt hirtelen megszakad, közben óriási csobbanás hallatszik. Nyilván belecsúszott a vízbe... Szipákolva tápaszkodik kifele, nagyokat prüsszköl. - Vizes lett a fejemen a szőr! - jelenti ki higgadtan aztán... - "...zértbe. Hej!
Aztán vásárolt nekik stanicliba' bogarat, magocskákat, szárított hernyót, kicsi kavicsokat, zsebkotorékot meg ilyesmit..." Szép volt? - érdeklődik büszkén és zajosan.
-Csodaszép! - kiáltok vissza. - A füled mögött is mosd meg!
-A fülem mögött nincs is semmi - lamentál. - A fülem mögött előtt van a fülem, meg a fülem előtt mögött is van a fülem, de per pont mögötte...
-Van ott egy kis bőr a füled és a hajad között. Nézd csak meg alaposabban!
-Nem tudom megnézni, mer' nem ér el odáig a szemem... Vagy húzzam ki hosszúra, azt akarod? - háborog hevesen.
-Úgy értettem ,hogy tapogasd ki a kezeddel...
-De hát a kezem, az vizes! - szőrnyűlködik.
-Tudod mit? Mesélek neked, amíg szépen mefürdesz
-Jó, egy rüvidet...
-Rendben. Lássuk csak! "Volt egszer egy Mehemed..."
-...sose mosott feneket!
-Ühüm... "...sose látott tehenet..."
-A tehén se mosott feneket!
-Boborján!
-Mér', mos? - lepődik meg.
-Nem mos, de te igen, mert nem vagy tehén ugye? - cselezek. - Szóval: "Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet..."
-Megmosom a belemet...
-Ne ízetlenkedj! Moskodj... Tehát: "Fehéret, feketét, tarkát, meg ne fogd a tehén farkát!
-Mer' orrod alá púzik barnád!
-Boborján!
-Ezt nekem mondtad?
-Mért, ismersz másik Boborjánt magadon kívül?
-Az unokabátyámat...
-Nincs is unokabátyád!
-Azér' még nem kell majdnem kicsúfolni...
-Nem csúfoltalak ki... Áh, hagyjuk! Az a mese vége, hogy: "Nem tudta ezt Mehemed..."
-"Felrúgták a tehenek"

*Boborján kevés dalt ismer.