A világ legkitűnőbb musicalszínésze

-Most pedig kedves közönség, iagzi szenzáció közeledik! Másodperceken belül itt lesz az a fiatalember, aki állítólag a legkitűnőbb musicalszínésze. Jobban énekel és táncol, mint előtte vagy utána bárki más. A színpadon Pandacsöki Boborján!
Magával meg mi történt, Boborján?

-Beütöttem a térdem.

-Nem úgy értettem, hanem, hogy hogy néz ki?

-Be van lilulva.

-Boborján, nem fogja elhinni, de engem legkevésbé a térde érdekel. A feje hogy néz ki? Mért van copfban a haja?

-Ja! Hogy nehogy fölismerjenek.

-Kik ne ismerjék föl, Boborján?

-Hát, a pincér.

-Milyen pincér?

-Nem az a mások, hanem a bajuszos.

-Aha, és elárulná nekünk, hogy miért nem szabad, hogy felismerje az a pincér?

-Melyik?

-Jajj Boborján, akit az imént említett, az a bajuszos.

-Ja, hát az azért, mert a Besenyő Pista bácsi megtiltotta ebédkor.

-Értem! Ezek szerint együtt ebédeltek a Besenyő úrral?

-Az úgy volt, hogy a Besenyő Pista bácsi evett finom husit, de mondta, hogy én azt nem szeretem, és hogy inkább álljak oda, és onnan figyeljek.

-És mit kellett onnan figyelnie?

-Hát, hogy nehogy előbb jöjjön a pincér- az a bajuszos -, mint ahogy a Besenyő Pista bácsi megeszi a húst, aztán huss!

-Hehe, ezek szerint maga nem is evett?

-Nem is.

-Pedig biztos éhes volt, igaz?
Elárulná nekünk, kedves Boborján, hogy mi a kedvenc étele?

-Az ebéd, Céklával.

-Azt hiszem ideje lesz a tárgyra térnünk. Magának itt az kellene bebizonyítania, hogy maga a világ legtehetségesebb musicalszínésze. Először is azt szeretném megtudni, hogy tenult-e valahol táncolni vagy énekelni?

-Az oviba'.

-Ott szerzett szakképesítést?

-Nem kellet külön szagolgatni az óvodát, csak táncolni meg énekelni...

-Boborján, félreértett, de ahogy magára nézek, ez teljesen érthető. Állítólag maga az összes szereplője egy zenés darabnak, amelyet a Besenyő úr ít és rendezett. Láthatnánk a műből egy rövid részletet?

-Egy rövidet.

-Jó, akkor legyen szíves.

-Hát ez a zenés darab arról szól, hogy van benne három kismadár. Ezek állnak az ágon, a bokornak az ágán, ezek a három kismadarak, lineárisan, egymás után: madár-egy, madár-kettő, madár-három...

-Ne haragudjon Boborján, hogy közbeszólok, de ne mondja el az egész történetet, hanem mondja be a címet, aztán lássuk a darabot, jó?

-Az a címe, hogy van három kismadár. Ezek állnak az ágon, a bokor ágán, ezek a három kismadarak, lineárisan: madár-egy, madár-kettő...

-Boborján! Azt hiszem, a cím se fontos. Lássuk a medvét!

-Milyen medve?

-Jaj, Boborján, ezt csak úgy képletesen mondtam. Nyugodtan elkezdheti.

-Ja?!
Három madár állt az ágon, mind a három ott állt. Hej!
Ezek aztán megéheztek ottan éhezgettek. Haj!
A mamájuk észrevette, s elment a közértbe. Hej!
Aztán vásárolt nekik stanicliba' bogarat, magocskákat, szárított hernyót, kicsi kavicsokat, zsebkotorékot meg madárellenséget. Haj!
De köben a róka kifigyelte ezt az egész procedúrát a madarakal, az anyjukkal meg a közérttel, és arra gondolt, hogy hátha neki is csurran-cseppen valami. Hej!
És így is történt, mer' az egyik madár annyira ügyetlenül evett, hogy leesett a földre. A másik utánanézett, de annak meg annyira nagy volt a feje, hogy azér' esett le. A harmadik meg úgy kiröhögte őket, hogy megcsúszott, és az meg azér' esett le. Erre a róka beharapta mind a hármat, és a gyomorsava megcsípte a szemüket. Hej!

-Hát, remélem nem haragszik meg, Boborján, ha azt mondom... hogy nem túl erős ez a jelenet.

-De! Csak at a következő felvonásban van:
nagyon erős volt a madár, erős, erős, izmos. Hej!

-Nem így értettem, hanem úgy, hogy kissé szürke ez a darab.

-Piros, sárga, zöld madarak ugrálltak a kék fán. Hej!

-Boborján! Nem a szereplők színével van a bajom, hanem azzal, hogy a történet lapos.

-Hegyen-völgyön Csomolungma, Mount Everest volt ott. Hej!

-Nem domborzatilag értettem, hanem, hogy a szöveg egyszerúen banális.

-Alma, szőlő, körte, gyümölcs lógott a rókán... meg a banán is. Hej!

-Hogy mondjam, hogy te is értsd?

-Anyádat tegezd!

-Unalmas, érti? Unalmas!

-Jött a gengszter pisztolyával, lelőtte a rókát, meg a madarakat, meg az anyját, meg a közértes nénit, meg a fókát.

-Boborján, a darabban nem is volt fóka.

-De! Ott remegett a pénztárgép alatt, de őt is metalálta a gyilkos gengszter bácsi, és szétlőtte az agyát! Azt a finom kis puha, fekete, selymes homlokát kilukasztotta...

-Boborján! Boborján!

-...és szétfröccsent az agyveleje a kicsi fókának...

-Boborján! Hagyja abba!

-...a pénztárgép klaviatúráján remegtek az agyvelődarabok.

-Boborján! Boborján, várjon csak!
Van itt magának valami. Szereti a csokit?

-Nem!
Csak minidg megnézem, hogy megvan-e.

-Na, jólvan. Akkor a csoki mellé fogadjon el tőlem egy jó tanácsot! Hogyha találkozik Besenyő úrral, mondja meg neki, hogy hagyja ezt a musicaldolgot olyanokra, akik értenek is hozzá!

-Majd te megmondod. Hülye spicli!